Napkollektor típusok

Sík kollektor:

A napenergia hasznosítás egyik legelterjedtebb módja, mikor a napkollektor a Nap sugárzásából közvetlenül hasznosítható hőenergiát állít elő. A napsugarak egy különleges szolárüvegen áthaladva az abszorberben elnyelődnek és hővé alakulnak át, mely az abszorber csővezetékében keringetett hőátadó anyagot felmelegíti. Az így felmelegített hőátadó anyag a továbbiakban, a közvetlenül felhasználandó vizet hőcserélőkön keresztül melegíti fel, a különféle napenergia hasznosító rendszerekben.
 


Vákuumcsöves kollektor:

A vákuumcsöves napkollektor gerincét a vákuumcső adja, mely egy 1.8 m hosszú üveg cső. Ebben található egy réz cső, ami a hőt gyűjti össze. A vákuum szigeteli el az összegyűjtött hőt a környezettől, biztosítva a legmagasabb hatásfokot hidegebb időben is. A vákuumcső hengeres formájából adódóan a napsugárzás hosszabb ideig közvetlenül éri az abszorber lemezt, így nagyobb hatékonyságot eredményez a kora reggeli és a késő délutáni órákban.
A vákuumcsövek sérülés esetén könnyen cserélhetőek, egy vagy két cső sérülése estén a rendszer még működőképes marad.
Hatásfoka nyáron nem sokkal külonbözik a síkkolektorétól, télen a nyeresége 15%-20% -kal nagyobb lehet, ennek a fűtésrásegítéskor lehet fontos szerepe.
 


U csöves vákuum kollektor:

U csöves kollektorAz "U" vákuumcsöves napkollektor jelenti a kollektorok fejlődésének új irányát. Napjaink harmadik generációs vákuumcsöves napkollektorai már az úgynevezett "U" csöves kollektorok, amelyeknél a vákuumcsőben egy "U" alakú cső kap helyet, ezen a csövön áramlik a hőátadó folyadék a fagyálló.
A kollektorok CPC tükörlemezzel vannak ellátva. Ezek a lemezek a csövek közé érkező - egyébként nem hasznosuló - napsugarakat a cső falára tükrözik.