Egy vákuumos cső átmérője 58mm, hossza 1800mm. A komplett kollektorok 10, 20 ill. 30db csövet tartalmaznak.

De mitől is "forog" a nap után?

A parabolikus (körkörös) elnyelő felület miatt a vákuumcsőnek a napsugárzás mindaddig merőleges, amíg a szomszédos vákuumcső miatt takarásba nem kerül. Ha a csöveket közel helyeznénk egymáshoz, hamar kitakarnák egymást, és csökkenne a teljesítmény. Ebben az esetben a vákuumcsövek szellősen, egymástól 15mm-re helyezkednek el. Ha megnézzük a déli teljesítményhez tartozó nap pozíciót, akkor azt láthatjuk, hogy a napkollektor síkjára merőlegesen érkező fény egy része a csövek közti réseken elvész. Ettől eltérő beesési szögnél a vákuumcsövek közt elvesző fénysáv egyre keskenyebb lesz, mígnem ±45 foknál záródnak a csövek közötti rések, fény már nem vész el. Lássuk ezt egy igen szemléletes ábrán, ami a példa kedvéért öt csővel mutatja be ezt a "forgást", ezt látjuk, ha a nap irányából nézzük a kollektort!

Ennek megfelelően a maximális teljesítmény nem délben mérhető, hanem a délelőtt és a délután közepén két ízben éri el a legmagasabb értéket, amely kb. 5%-al felülmúlja a déli hozamot. Ez látszik ezen az ábrán.