Napkollektor működése
Egy napkollektor teljesítménye (hatásfoka) attól függ, mennyit tud a ráeső napsugárzásból hőenergiává átalakítani. Ez a teljesítmény nem állandó, függ a napsugárzás intenzitásától, az abszorber és a környezet közötti hőmérséklet különbségtõl. Ebből kifolyólag egy napkollektor teljesítménye nem állandó, folyamatosan változik. Jó minőségű napkollektorok a fentiektől függően a rájuk eső napsugárzás kb. 80%-át alakítják át hőenergiává.
A síkkollektor lényege, hogy felülete a ráeső napsugárzást elnyeli. A kollektor mind a közvetlen (direkt), mind a szórt (diffúz) napsugárzást elnyeli.
Ez a napenergia kollektorház belsejében található, a napkollektor legfontosabb elemének, az abszorber segítségével alakítható át hőenergiává. Az abszorber elnyeli a napenergiát és hő formájában átadja azt egy fagyálló folyadéknak, amely a rendszer csöveiben kering. Gyakorlatilag a kollektor hatásfoka, azaz hőtermelő képessége az abszorber minőségén múlik, ezért az abszorbert un. szelektív bevonattal látják el, mely elnyeli a rövid hullámhosszú napsugárzást, míg saját hosszú hullámhosszú sugárzását visszaveri, ezzel biztosítva a sugárzási veszteség minimalizálását.
A napkollektor által felmelegített hõközvetítõ közeg (fagyálló folyadék) a csõrendszeren keresztül jut el egy melegvíztartályhoz, puffertartályhoz vagy önálló hõcserélõhöz, ahol átadja a hõt a fûtendõ folyadéknak.
A síkkollektor hõmérséklete elérheti a 120 fokot is. A kollektorház alján és oldalán elhelyezett hőszigetelés csökkenti minimálisra a hõveszteséget. A síkkollektor felülete speciális edzett, antireflexiós üvegbõl készül, amely szintén minimalizálja az enegriaveszteséget valamint ellenáll az idõjárás viszontagságainak (jégesõ is).
Gyakorlatilag az abszorber és az üvegfedés között üvegház effektus generálódik, hasonlóan földünk CO2-vel "dúsított" légköréhez.
forrás: www.naturenergia.hu